Grafikus vagyok, tehát muszáj, hogy minél több témába vágó szoftverhez értsek. Ezen dolgozom is, de az tagadhatatlan, hogy a legerősebb mindig is a Photoshop kezelésében leszek. És mit ad Isten, vannak olyan munkahelyek, ahol csak ennek az egy szoftvernek a használatát várják el, nekem ez lenne minden szempontból a legtökéletesebb. Egyszer belefutottam egy hirdetésbe, hogy az Emlékmentő csapata Szkennelő Grafikust keres. Nyilván tudom, mi az a szkennelés, de azért utánanéztem a pontos leírásnak, és úgy megörültem neki, mikor láttam, hogy lényegében régi fotókat kell restaurálni! Mily’ szerencse, hogy én a vállalkozásomban eleve vállalok ilyen munkát, tehát már gyakorlati tapasztalatom is van ebben, azt nem mondom, hogy bőven, de amilyen nehéz és menthetetlen képeket hoztam vissza a teljes reménytelenségből, az szerintem minden időbeli tapasztalatot felülmúl!
Jelentkezésem után természetesen innen is küldtek pályázati munkát, amik alapján majd elbírálják, hogy ki hívnak be meghallgatásra. Itt 3 képet kellett feldolgozni. Az első ki kellett színezni, a másodikat minőségileg feljavítani, a harmadikban pedig egy csoportképen az egyik szereplőből kell ravatali képet készíteni.
Nem kapkodtam el, mert próbáltam nagyon aprólékos lenni, de ugyanakkor nem is akartam sokat elidőzni rajtuk, egyrészt meg ez késő éjjel történt, talán éjfél után, másrészt meg hátha figyelembe veszik a munkavégzésem sebességét, tehát a tempó és a minőség közti egészséges egyensúly fenntartására törekedtem.
